Pásztorlevél 1865-ből

Kirzsa Márton pásztorlevele 1865- ből

Német-magyar nyelvű pásztor-levél (Hirten-Pak) Heves-Szolnok vármegyéből Nagy Ivány községből.
A pásztorlevél tartalmazza a pásztor kereszt- és vezetéknevét, a pásztor személyes leírását (kora, termete, képe, haja, szeme, orra, különös ismeretetőjelei). Kirzsa Márton ennek alapján 1865-ben 42 éves volt, magas, hosszas arcú, fekete hajú, sárgás szemű, hosszas orrú, különös ismertetőjele nincs.
A dokumentum tartalmazza a nyáj kijelelését: (kun)madarasi birtokos Szeghalmy János Úrnál számadó juhász.

Ki volt a számadó?
Számadó: a pusztai pásztorszervezetben a legelőre hajtott állatokért a legeltetési időszakban anyagilag is felelős személy. A számadót a község, legtöbb esetben az állattartó gazdaság évről évre felfogadta, újévkor vagy szilveszterkor. Saját magának is volt megfelelő számú állata, hogy a kárért felelni tudjon, ezért a készpénzben vagy gabonában megállapított pásztorbér mellett meghatározott számú ingyen legelőt is kapott. A bojtárokat az állatlétszámhoz képest a számadó fogadta fel. (Forrás: Magyar Néprajzi Lexikon)

Ki volt a juhász?
A juhász a juhnyáj őrzője volt. Érdekes, hogy a szakma megkülönböztette a régi magyar fajták őrzőjét, a juhászt a nyugat-európai juhfajták pásztorától, a birkástól. Eredetileg a juhász szó ihász formában létezett.

A magyar pásztortársadalomban az évszázadok során és a tájtól függően többféle hierarchia alakult ki a különféle pásztorok (csikós, gulyás, juhász, kondás, kanász) között. A mi vidékünkön a csikós és a gulyás között folyt a „verseny” az elsőbbségért, míg a juhász a kondást és a kanászt megelőzve a harmadik helyen állt. Érdekes, hogy a Dunántúlon a rangsort a kanász vezette, akitől a 20. században a juhász vette át a vezető helyet.

Az említett pásztorlevél 1865. január 15-én kelt, Busa József jegyző írta alá.
A dokumentum felső részén a Habsburg címer látható.